Jinja

( Dzsindzsa)

Japán Werkfilm

A Mester áll a hegy tetején. Tekintete a vidéket pásztázza. Harmadik szeme önnön belső jeleire figyel. Tanítványait várja. Hosszú haját hátra fújja a szél. Utána rohan. A felfelé kanyargó ösvényen fiatal fiúk közelednek. Egyikük ügyesen elkapja a szél martalékává vált holmit, majd a Mesterhez szalad, s visszahelyezi a fejére a dús fürtöket. A Mester, szeretete jeléül, háromszor ágyékon rúgja a tanítványát, majd kelet felé fordulva sírni kezd. Fájdalmas és megható jelenet. A többi tanuló sűrű hajlongásba kezd, kezüket ágyékukra téve, s mormogó szavakkal köszönik meg az újabb tanpéldát. Megindulnak a falu felé. Az erősen lejtő hegyoldal miatt szinte repülve közlekednek. A völgybe érve felsegítik, s leporolják egymást. A művelet durvára sikerül, ezért hamar verekedésbe torkollik. A Mester büszke tekintettel nézi őket. Miután kigyönyörködte magát, közelebb megy tanítványaihoz, és a leggyengébbet fültövön rúgja. Ettől csend lesz. Illetve, a szegény fiú egy darabig nem hall semmit.

A faluba érve egyenesen a kocsma felé veszik az irányt, mivel ott mindig történik valami, amiből tanulni lehet minden harcművésznek. Leülnek egy hosszú asztalhoz és a legerősebb italból rendelnek. Ekkor néhány érthetetlen szó következik, de kiderül, hogy a Mester csak bokákol a félrenyelt rizspálinkától. A legidősebb tanítvány a segítségére siet. Csak ő meri hátba veregetni a Mestert. A művelet erősre sikerül. Utána átülnek egy másik asztalhoz, otthagyva a romokká fejelt előző asztalt. Hiába, a Mester már gyerekkorától fogva keményfejű. Ekkor nyílik a kocsmaajtó. A tanítványok rémült tekintettel nézik az érkezőt. Belép a környék leghíresebb és legpiszkosabb banditája. Vakaraszaki megáll a kocsma közepén, és ordít, miközben a Mestert nézi.

- Hahndzuka ommmadzsike ohkruoááá – hangzik el, de ez nem jelent semmit, csak belerúgott a bandita az egyik asztal lábába. Véletlenül. Kemény ellenfél. Az asztalláb azonban nem rúg vissza. A kocsma hátteréből most előlép a nő. Nem kelt nagy feltűnést, pedig miatta kell, hogy összeverekedjenek. Gyorsan szerződtetnek egy fiatalabbat. Azután egy még fiatalabbat. A cumit gyorsan kiveszik a szájából. A cuppanó hangra már többen felkapják a fejüket. A tanítványok, és a Mester pedig a poharaikat. Elkezdenek beszéd helyett énekelni. A rendező elhatározza, hogy ezentúl hígítani fogja a szakét. Vakaraszaki elunva magát, kezében kardjával vadul hadonászik. A rendező ennek kétszeresen is örül. Remek véres jelenet van kialakulóban. Hullnak a statiszták, a kaszkadőrök, kezek, lábak, fejek. Ezeket legalább nem kell már kifizetnie sem. Vérfürdő van, közben balról beúszik egy másik lány. Szó szerint. Kicsit sok lett a paradicsomlé. A bandita egyik kezével elkapja a lány csuklóját, másik kezével a másik lány … csuklóját, miközben … ja, harmadik keze nincs. Vége az öldöklésnek. A Mesternek most kellene közbelépnie, hogy megmentse a két lányt, de alig áll a lábán. A tanítványokén viszont teljes súlyával. Lelép, illetve elvágódik, ezért vérzik is.

Vakaraszaki, arcán mosollyal, diadalmasan elvonul. A Mester gyorsan megtanítja a legjobb tanítványát a titkos fogásokra, ezért a tanítvány hirtelen Vakaraszaki útját állja. A bandita előkapja a ruhája ujjából, két kardját, egy hosszú botot, két rövid botot, egy láncos botot, néhány dobócsillagot, és egy olyan veszélyes, csillogó, legyőzhetetlen izét is. A tanítvány nem ijed meg. Egy hihetetlenül gyors, szaltós, levegőn átrepülős, ruhasuhogtatós, falrengető ütésre gondol, mert megtanulta, hogy a küzdősport lényege nem a harc, nem a verekedés, hanem a szellemi frissesség. A belső erő. Ez az erő a has tájékán helyezkedik el. A tanítványnál is, csikarás kíséretében. Ez futásra készteti, ezért eltűnik a mosdó irányába.

(Folyt. Köv.?)

Holnapinogion

( Sar Tree Werkfilm )

A kamerák beállítva vennék a jelenetet, de a segédrendező kisfia elvitte a miniatűr modelleket. Most éppen a homokozóban játszik az űrhajókkal. Elvenni tőle, senkinek nincs szíve. Hiába is próbálják többen kicsavarni a gyerek kezéből. Az ellenkezés eredménye, hogy összetörnek az űrhajók. Nem bírták a csatajelenetet. A kellékes elszalad a közeli marketbe, és vásárol mindenféle gépeket. Az összehordott áruk közül a rendező kiválaszt egy vízforralót, két különböző alakú gőzölős vasalót, egy botmixert, és egy sandwichtoastert. Ezeket gyorsan röppályára állítják a csillagháttér előtt. Indulhat az űrcsata. Az egyik vasaló hamar beadja a kulcsot. A látványtervezőnek gőze sincs, miért? A többi gép is füstöl. A rendező mérgében közéjük vágja a szócsövét. A célzás tökéletes. Erről fantasztikus felvétel készül. Végül győz a botmixer.

Megérkeznek a szereplők is a belső jelenetekhez. Néhányuknak idegen lényt kell alakítani, ezért beülnek a sminkes székébe, aki meg is kezdi a munkáját az arcokon. Készülnek a rémesebbnél rémesebb pofák. Az utolsó székhez érve a sminkes egy lépést hátralép, szemügyre veszi a benne ülőt, majd elzavarja. Azt hitte, kétszer ült be, pedig a színész csak sietett reggel a borotválkozásnál.

A makett készítők betolnak egy hatalmas, guruló lábakon álló asztalt, amely le van takarva nagy fehér terítővel. A színészek megrohanják, mert azt hiszik, megérkezett a reggeli. Egyikük lerántja a leplet. Leplezetlen rémülettel nézik az asztal közepén terpeszkedő zöld masszát. A rendező magyaráz, hogy ez lesz a filmben a csillagközi uzsorás, de késő. Az egyik statiszta már belekóstolt. Gondolta, aszpik. Ez pech. Mentőt hívnak hozzá. A hangját közben még felveszik, annyira élethűen hörög. A kameraman is dolgozik, mert a statiszta megdöbbentő fetrengést, küzdelmet folytat a földön fekve. Ezeket a felvételek elteszik egy másik filmhez. A jövő héten jól jönnek majd a képkockák a horrorhoz. Címe „Horrormignon” lesz. Földön kívüli lények sütnek benne majd egy intergalaktikus, vagy intergigantikus édes tésztát, és ezzel megetetik a Földet, de ez most nem erről szól. Itt most más maszlag készül a Földlakók számára.

A rendező néhány színésszel vitatkozik. Nem tudják eldönteni, ki legyen a botmixer kapitánya? A szerepeket ugyan kiosztották rég, de senki nem hozta el magával. Improvizálni kell. A segédrendező odalép a kamerák mögötti széksorokhoz, és felrugdalja az alvó forgatókönyvírót.  Az felriadva közli az egész stábbal, hogy nem erre gondolt, elszúrták az egésznek a mondanivalóját. Szerződéskor kikötötte, hogy ragaszkodik a szöveghűséghez, és különben is, itt mindenki pancser, meg ripacs. Az ő remek írásából bohózatot csináltak. Ezzel odalép a rendezőhöz, lekapja róla a sapkát, és a földhöz vágja. Ezután sértett arckifejezéssel, felemelt fejjel elindul, de eltűnik a süllyesztőben. Alulról, a színpad alól felordít egy díszlettervező, hogy már megint minden az ő nyakába szakad.

Lassan ebédidő, de még nem csináltak semmit. Ez így nagyon költséges film lesz. A rendező korábbi tapasztalataira támaszkodik, de nem figyel és mellé tenyerel. Elbukik, magával rántva néhány színészt is. Túl sok a szereplő. Gyorsan kitalálnak egy kis belső viszálykodást, hogy fogyjanak, azonban senki sem akar meghalni. Mindenki szerepelni akar a film végéig. Mindenki halhatatlan akar lenni. Ez hallatlan! Pedig a végén csak egy maradhat. A hős, aki megmenti az elrabolt, szépséges, okos, erős, leleményes, szőke hercegnőt. Csak még azt  kellene kitalálni, hogy egy ilyen karakter hogyan essen csapdába? Erről jut eszébe a rendezőnek, hogy nem szerződtetett még senkit erre a szerepre. Gyorsan elküldi a producert, hogy szerezzen egy ilyen képességekkel megáldott nőt a közeli Plázából. A producer hamarosan meg is érkezik, oldalán a szőkeséggel, de alig kezdenek bele a jelenet kidolgozásába, megjelenik egy hatalmas, kigyúrt kopasz egyén, és nekiáll bontani a díszletet, meg a szereplők külsejét. A mozgóemelvényen lévő kamera az egyetlen, amelyik biztonságban van. Veszi is az egészet serényen. Minden romokban hever, de készen van a film. A hatalmas kopasz hős megmenti a galaktikus szörnyek karmaiból a szőke hercegnőt, majd fajuk ősi szokása szerint a hajánál fogva hazáig húzza. A lassan magához térő stáb boldogan ölelgeti egymást. Fantasztikus csatajelenetet sikerült összehozni a végére. A producer utána szaladt a kopasznak, hogy leszerződtesse a következő részhez.

(Sosincs VÉGE)

Tegnapinogion

( Középkori werkfilm )

A főszereplők, a szereplők, és a mellékszereplők várakozva állnak a kamera mögött. Sőt! Mindenki mögött áll valaki. Az összegyűjtött több ezer statiszta a hatalmas mezőn lézeng. Csatajelenetnek kellene lennie, de megtudták, hogy csak háromszáz statisztát tudnak megfizetni. A fegyvereket, felszereléseket már rég kiosztották, de senki sem akar ingyen dolgozni. Ekkor a rendezőnek támad egy ötlete. Szócsövén bemondja, hogy az a háromszáz ember kap fizetést, aki talpon marad. Elszabadul a pokol. Nagy a fejetlenség. Sőt, egyéb testrészek is hullnak. A kamera gyorsan veszi az öldöklést. Valahonnan a tömegből kikiabál valaki, hogy ne ejtsenek foglyokat. Közben a beszerző megsúgja a rendezőnek, hogy a film hitelessége kedvéért igazi fegyvereket osztottak szét. Beállítottak még két kamerát, hogy több oldalról vegyék az öldöklést.

Kész a félórás csatajelenet. Néhány ember tántorog a stáb felé. Ezeket azonban egy oldalról érkező ménes halálra gázolja. Újabb remek felvételek. Kicsit elkésett a csikós a megrendelt lovakkal. Ezért sietett. Kár, hogy a lovakon nem ült senki. Ezt majd utólag számítógéppel megoldják.

Gyorsan bekészülnek a következő jelenethez. A győztes hadvezér válogat a legyőzött ellenség asszonyai közül. Hozzák az elsőt, de ahogy meglátja a vezér, azonnal háromszoros gázsit kér. Elvezetik. Jön a következő. Még mindig jön. Jön, JÖn, JÖN. Ezt is elvezetik. Végre valahára találnak egy megfelelőt, akin azonban erényöv van. Keresik a kulcsot. Kiderül, hogy a nő az egyik néhai statiszta felesége. Az dugta el a kulcsot. Ekkor a kunyhók mögül előbukkan egy kecskét kergető fiú. A rendező hosszan nézni kezdi. A kecskét. Azután megrázza a fejét, mert eszébe jut, hogy most nem olyan filmet forgatnak.

Kiadja az utasítást, hogy inkább filmre veszik a máglyaégetős jelenetet. Azonban nem találják a színésznőt, aki a banyát alakítja. Hirtelen többen is felajánlják feleségüket, mint alkalmas személyt erre a szerepre. A rendező tömegégetésben kezd gondolkodni.

A balkezes hóhér, aki később az orvgyilkost is eljátssza majd, megközelíti a rakást a fáklyával. Ekkor kellene közbelépnie a sárkánynak. Hírül megy, hogy a sárkány nem ér rá, mert a „Zöld lódarázs” című filmben forgat éppen. Ezt persze senki nem hiszi el. Főleg a rendező nem, mert korábbi filmjeiben már ő is próbálta összehozni ezt a két állatot Eddig sikertelenül.

Az egyik főszereplőnek eszébe jut, hogy feladata van. Ezt elvégzi. Mivel a kelyhet sehol sem találják, egy műanyag poharat nyomnak a kezébe. Ő ezt sértésnek veszi és elvonul. Ekkor mögé ugrik a balkezes hóhér, aki most nem hóhér, csak elfelejtett átöltözni, és hátba szúrja őt. A sértett köszönés, és hátrapillantás nélkül távozik. Örökre. Kérdőre vonják a hóhért a tettéért. Kiderül, hogy mindez egy nő miatt történt, esetleg kettő miatt. Közlik vele, hogy ez még rendben volna, de miért nem öltözött bérgyilkosnak? Fizetés nélkül kirúgják. Az alkalmazott felkap egy kardot, és azzal megfenyegeti a rendezőt, aki rezzenéstelen arccal néz rá. Ekkor megfenyegeti a szakszervezettel. Ennek sincs hatása. Erre a színész elkezdi keresni a rendező édesanyját, mire a főnök elfehéredik. A főszereplők azonban gyorsan odakötözik az árulót a máglyához. Végre megvan a bűnbak, van kit elégetni.

A bokrok mögül indiánok ugranak elő, és gyorsan szétrugdossák az égő hasábokat. Hamar kiderül, hogy a délelőtti stáb tagjai. Azt hitték, most jön az ő jelenetük, amikor meg kell menteni a főnöküket. Szégyenkezve ismerik be, hogy elaludtak a bokrok alatt várakozva. A segédrendező közben bekukkant a bokrok ágai alá, hátha van még néhány ottmaradt színész, de csak üres whisky-s üvegeket talál.
Viszont meghallva az indiánok rikoltozását, a távolabbi dombok mögül trapperek rontanak a rézbőrűekre. Csapdába esnek. A kameramanok buzgón dolgoznak, mert mit lehet tudni? Még jól jöhetnek a képkockák. A rendező már sír, de azért közben reméli, hogy ma több meglepetés nem éri. Téved. Valahonnan előkerül még néhány tündér, kobold, egy nagy varázsló, és végre, megvan a banya is. Ám a máglya már tönkre ment.
Sietve megérkezik a sárkány is, és azonnal lerugdos minden színészt. Emlékezett rá, hogy hatásos belépőt kértek tőle. Így is történik. A rendező leborul elé, és megcsókolja a lábfejét, majd átnyújt egy köteg bankót. Gyorsan összeszedik a felszerelést és távoznak, mielőtt még bárki is magához térne.

A piranha vicsorog

( Samponoperett )

( Zombiranha )

A kriptát belülről veszi a kamera. Kívülről már több részen keresztül is láthatták a nézők. A két évvel és pár ezer résszel ezelőtt magára hagyott koporsó van a képben. Benne Agressero Maradandó teste. Bár már nem is annyira maradandó. Kissé szétszórtnak látszik. Illetve alig, mert sötét van. A rendező azonban nagyobb sötétséget akar, ezért behívják a forgatókönyv íróját, Pennario Pegaserot. Később mégis kiküldik, mert mellette az árnyékok zavaróan kivilágosodnak.
Az egyik statiszta elájul. Nem az izgalomtól. Kiderül, hogy fényevő. Napok óta éhezik. Ebben a stábban nem csoda. A kezébe nyomnak egy zseblámpát, amitől kissé magához tér. A kellékes közben megpróbál a színész nyomára akadni, akinek fel kellene támadnia Agresseroként, hogy zombuljon. Megtalálja. A színész nevét egy tavalyi újság fekete rovatában. Keresni kezdik a fejfákat olvasva. A rendező kikel magából, de hamar visszamászik, mert úgy félembernek érzi magát. Vagy csak félistennek.

Kegyeleti szolgáltatók hirdetései következnek. Hulla jó reklámokkal. Vidám sírásók steppelnek a koporsó tetején. Közben a további jelenetekhez szükséges többlet földet a hivatásos levélhordók egyesületének külön teherautója hozza meg. Post humusz.

A segédek elterítik a zsíros földet és sportfűmaggal vetik be az egészet. Egy vállalkozó szellemű gazdag rokon kísértetkastéllyal egybeépített golfpályát építtet ide. Stílusos felszereléssel. Fekete golfkocsikkal, lábszárcsontból készült golfütőkkel, koponya alakú golfsapkákkal. A büfében öreg múmiák félmeztelenül szolgálják fel a vendégeknek a frissítő italokat, és a szendvicseket. Illetve, nem mindegyiket. A furcsább színű felvágottak maguktól másznak a papírtálcára. Zöld nem is kell hozzá. Így is van rajtuk elég. A pályán is akad meglepetés. Minden lyukba talált labda beindít egy szerkezetet, ami gyászzenéket játszik le. Ha nem talál a lyukba, halálhörgés, vagy sátáni kacaj hallatszik. Attól függően, mennyire kerüli el a labda a lyukat.

A nagy nyüzsgésre Agressero felül a koporsójában. Mert alul nem látszik. Kimászik belőle és elindul a hangok irányába. Járása kissé bizonytalan. Nem csoda. A csoda, hogy még tud járni. Így jár az, aki két éve nem jár el sehová. De a stáb ezt szereti. Különben ki nézné a sorozataikat?
Amikor Agressero megjelenik a kripta bejáratánál, mindenki döbbenten mered rá. Mintha megállt volna az élet. Naná! Egy ilyen sorozatban? A rendező eszmél fel legelőször. Agresserora mutat, miközben leordítja a sminkest, hogy milyen munkát végzett. A sminkes gyorsan nekiesik. Mert megbotlik egy friss sírhantban.
Agressero Maradando darabos mozdulatokkal hárítja el a sminkes közeledését. Pedig az nem szerelemből teszi. Eltávolodnak egymástól. Hiába. Nem esik messze az alma. Mondjuk, közel sincs egy almafa sem. És persze, gyenge a gyümölcsdobáló. Látták volna Agresserot az ezredik részben! ( Lásd: Fogatlan piranha. ) Ő aztán tudott dobálni! Nem látták? Akkor hogyan fogják megérteni ezt a részt?

Reklámok jönnek ismét. A szerencsejátékokról, kaszinókról, és tévésorozatokról. Utána rövid ismertető a függőség veszélyeiről. A tudományos előadó magyaráz, a háttérben pedig részeg asztalosok bitófát ácsolnak. Ez is egyfajta függőség. Kötél általi lerészegedés. Persze, attól függ, honnan nézzük. A független hírügynökség  mereven elzárkózik, de hiába. A friss hírek lazán benyomják az ajtót. A falon alkoholtartalmú ételmaradék. Tegnap borsóleves volt ebédre az asztalosoknál.

Most kellene egy izgalmas rész ide. Vagy egy nő. Esetleg egy izgalmas nő, mert itt már a sportfű sem nő. Eltévedt szektás lányok kerülnek elő a kripta mögül. Testükön fehér lepelszerű ruha. Vagy ruhaszerű lepel. Kezükben gyertya. Legalábbis, gyertyának látszó tárgyak. Állítólag nem félnek használni. A sötétben. A rendező fantáziája beindul, de félúton lefullad. Öregszik. Felveszik filmre. A lányok vonulását is. Mit lehet tudni? Még jól mutathat a sorozatban.

Balról az úton két sírásó közeleg. Kivilágítatlan láthatósági mellényben. Ez a viselet ásás közben kötelező. A rendező már abban sem biztos, hogy filmet forgatnak. Mármint a stáb. A temetői alkalmazottak csak földet. Meg a fejüket. Keresnek. És nem is rosszul!
Ordításra rezzen össze a csapat. Végre történik valami hátborzongató! Agressero a frissen kiásott gödröket nézte és elmerült a látványban. Testileg is. Ezért volt az ordítás. Hangja még van. Csak hát, tehetség is kellene. Akkor talán felfedeznék. Így viszont gödörben marad. De még ott sem talál magára. Akkor ugyan mit vár a stábtól?

A rendező összesúg a producerrel. Valahogy el kellene készíteni a befejező részt, de olyat még soha sem csináltak. Tanakodnak. Végül a főszereplő, Agressero oldja meg a helyzetet. Végleg elterül a gödör alján, amelyikbe lecsúszott. A filmes csapat a sorozatot és a főhőst saját halottjának tekinti. Tiszteletük jeléül néhány filmkockát égetnek el, majd beállnak golfozni a gazdag távoli rokon mellé. A kameraman ezt is felveszi. Talán kijön belőle a következő rész.

( Valóban VÉGE )

A döglött piranha

Avagy a krokodil utolsó rúgása

(Samponoperett)

(3907. majdnem befejező rész)

A ravatalon látni Agressero nyitott koporsóját. Benne Maradando teste. Már nem megy sehová. Arca végtelen nyugalmat sugároz. Többen nem bírják. Félre fordulnak. Jobban néz ki, mint életében. A sminkes ezért külön prémiumot kap a rendezőtől.

Fiatalító krémek reklámja következik.

A koporsó körül a zord rokonok. Mindenki jelen van, bár szívesebben lenne másutt. Például egy új sorozatban. Ez a sorozat már meghalt. Körülbelül a második rész után. Ebben a pillanatban Miranda betámolyog a ravatalozóba. Ismét az izmos férfikezekre támaszkodik. Nem öregedett meg. A két férfikéz. A gazdája most sem látszik. A boncorvos is jelen van. Kíváncsi a rokonokra, de nem olvasta még Móricz Zsigmondot.

Az orvos Mirandát nézi. Tetszik neki a látvány. Szemet vet rá, de a mellette álló gyászoló rokon lesöpri egy mozdulattal. Miranda ekkor észreveszi az orvos tekintetét. Rámosolyog. A boncorvos megremeg, és szerelembe esik. Nem figyel a lába alá. A rettentő mosoly az oka. Ezután már csak rémálmai lesznek. Az orvosnak.

Gyógyszer reklámok, és fogkrém reklámok.

Most a legközelebbi hozzátartozó hátrébb lép. Így már nem ő a legközelebbi. Legközelebb már nem szerepelhet a sorozatban. Figyelmetlenségét palástolni próbálja, ezért meggyújt egy gyertyát. Beleszív egy slukkot, majd köhögve elnyomja. A mellette állót. És a gyertyát is annak zakóján.

Mosópor reklám. Majd közvetlenül utána A Nyissz-Magic szabóolló reklámja következik.

Viaszcseppek az öltönyön. Hirtelen a rendező megállítja a forgatást, mert megtetszik neki ez a mondat. Ez lesz a következő sorozat címe. De az események megállíthatatlanok. Mint a kandeláberek. A legkisebb érintésre is táncba kezdenek. Közben zörögnek. A protézisek is a legtöbb gyászoló szájában. Berezonál az egész terem, de gyorsan felmossák. Micsoda izgalom!
Egy idős néni ijedten pillant a koporsóra, majd megnyugszik. Már fekszik benne valaki.
Ekkor hátulról jajveszékelés hallatszik. Majd folytatódik. Elölről. Többen csendre intik a hangoskodókat. Egy rakoncátlan kandeláberrel. Így már nem zörög. A lámpa. A jajveszékelés újra kezdődik. Ezúttal a hangok kívülről jönnek. Egy másik stáb temeti éppen odakinn a sorozatát. Semmi sem tart örökké. Ezért felborul a kameraman. És a rend. Kamerástól. Elaludt a felvétel közben. Néhány rokon is a padokon. Felriadnak, majd elindulnak a rendező felé. Azt hiszik vége ennek a résznek, és kezdődik a gázsiosztás. Amikor kiderül az igazság, (ami igen ritka) szomorúak lesznek. Néhányan egy könnycseppet is letörölnek arcukról. Most igazán olyanok, mint a gyászoló család. Ezt a felvételt archiválják. A többi hasonló jelenethez. Eddig ez a legjobb felvétel. Emberi és mély. Mint a gödör odakinn, amihez lassan kisétálnak.

Minden rendben zajlik. Csak a koporsót felejtették benn. Ebből a jelenetből kimarad. Így is sikerül a temetés. Az egyik szponzor ismerősét teszik a gödörbe. Már nem támogatta egy ideje a filmsorozatot. Ahogy hullik rá a föld, kilátszik a két kapálódzó kéz. Ezen néhányan elnevetik magukat. Olyan vicces. Lassan mindenki fejében a vacsora jár. És estére. A halotti torra azonban csak néhányan hivatalosak.

Hidegkonyha reklámok jönnek, extrém alapanyagokból.

Ismét a szalon látszik. Ha lehet, még kopottabb, mint eddig. Középen viszont szépen terített asztal. Csak étel nincs. Szalonna sem. Nem érkezett meg a szalonba. A beszállító visszamondta a menüt. Utálja a sorozatot. Tehetetlenül ülnek a színészek. Mint eddig az összes többi részben. Elkezdődik az egymásra mutogatás. Süketnémák számára feliratozva a texen. És vakoknak is. Domború hatású betűkkel. Nem ismerik Braile urat. Mondjuk, Braile úr nem is mexikói. Most érzik csak igazán Agressero hiányát. Ő legalább hozzájuk vágott volna néhány déligyümölcsöt.

Egészségcentrumok promóciós anyagait vetítik reklám helyett.

A stáb közben pizzát eszik. Magától veszi a jelenetet a kamera. A színészek egyre keserűbb arccal pillantgatnak a felvevőgép mögé. Most először látszik minden szereplő szemtől szembe. Óriási siker! Sok néző erre várt hónapok óta.

Akik eddig csak hátulról vagy oldalról látszottak, most megmutatják igazi arcukat. Ordítva rohannak neki a stábnak. Kicsavarják a kezekből a megkezdett pizzákat. Most még az izmos kezekből is, amire éppen nem támaszkodik senki. Gazdájuk továbbra is a háttérben marad. Talán jobb is így.

Egy rejtett kamera az egész küzdelmet megörökíti. Kiderül ugyanis, hogy a pizzásfiú egy másik filmvállalat embere, és a dobozba rejtette el a felvevőt. Hangot majd később szinkronizálnak hozzá. A rendező pofonokat osztogat, fellépési díj helyett. A pizzásfiú új szerződéseket a másik vállalattól. Egy kezdő színész véletlenül egy szelet pizzát ír alá. Majonézzel. De így is alkalmazzák. Majomnak. Olcsóbb, mint egy igazit szerződtetni. Lassan összeáll az új csapat. Átvonulnak. A rendező földhöz vágja a kalapját, majd beajánlkozik a konkurenciához producernek. Örülnek neki. Ehhez a csapathoz legalább már van tapasztalata.

Új filmet fűznek a gépbe. Reméljük, ami rákerül, az is új lesz.

VÉGE ( ? )

A fogatlan piranha

Avagy a vén krokodil egyben vén szatyor már, bőrszatyor.

(1000. rész)

( Két tojásos samponoperett)

A szalon kopott bútorai között, az öreg, nyekergős kanapén ülve, Agressero Maradando éppen narancsot hámoz. Baltával. Hiába, megöregedett már, és az ujjai sem a régiek. Mióta azokat is megpucolta. Szép, virsliszínű műujjaival fogja, forgatja üvegszeme előtt a gyümölcsöt. Elmélyülve gyönyörködik a látványban.

Itt néhány segédeszközöket gyártó cég reklámja következik. Legérdekesebb a cápaporcból kifejlesztett műfogsor, amely törés esetén állandóan pótolja magát, mint ahogyan az eredeti cápánál. Egyelőre csak kísérleti stádiumban, mivel a fogak az ellenkező irányba fordulnak a pótláskor.

Agressero kicsit alszik a reklám után, vagy közben. A zajra, amit kedvese, Miranda Kevervejo keltett azzal, hogy megérkezik a szalonba, felriad. Néhány déligyümölcsöt hajít a férfi a nőhöz. Az ananász telibe talál. A nő erre felsikolt. Régen nem bánt vele ilyen keményen a férje. Csak más nászok alkalmával.
A hosszú évek meg sem látszanak a nő vonásain. Más vonások, például az elvonások sem. A ananászhéj okozta karcolás azonban igen. Rossz szögben érte a találat. Mindig azon csúszik el mindenki. De lehet, hogy az a banánhéj.

Miranda kicsit teltebb lett, mélyebbek a ráncok, mikor mosolyog. Ha nem, akkor még mélyebbek. A haja megőszült, járni is nehezebben jár, még mindig szemre való lábain. Üvegszemre való. A hangja, ha megszólal, kissé rekedtebb, reszelősebb a réginél. A vasrács sem tudna ellenállni neki. Ruhája a tegnapi divatot idézi, nem a mait. Tulajdonképpen, mintha nem is Mirandát látnánk. A többi stimmel. A házaspár hosszan méregeti egymást. Két epizódon keresztül. A haragtól nem is szólnak a másikhoz. Arcukon látszik az összes előző rész tartalma. Pókerarcok.

Játékkaszinó reklámok következnek.

Az ablak alatt csontváz fekszik. Kilencszázkilencvenkilenc részen keresztül nem jött a második jel a magánnyomozó számára. Kihúzták a forgatókönyvből a jelet, ami idézőjelbe volt, ám mégsem vett részt a tárgyaláson. A filmes stáb saját halottjának tekinti a nyomozót. Az ügyben még folyik a nyomozás, mivel a hatszázadik részben kellett volna meghalnia, és nem az ablak alatt, hanem golyózáporban. Ezt a részt azonban a zápor elmosta. Kinn az utcán ugyan felröppen a hír, de egy rendőrjárőr résen van, és időben lelövi a szolgálati fegyverével. Kiderül, hogy nem hírt lőtt, hanem kacsát. És nem bakot, mert azt már a kétszázadik részben megtette.

A megöregedett házaspár a szalonban megpróbál kis tüzet csiholni. Kialudt a kapcsolatuk. Ekkor felnézve meglátják, hogy az ajtóban Antonio Gener áll, ezért új érzések vannak kialakulóban. Új szelek jönnek. A tegnapi ebéd lehet az oka. Sietve távoznának egy bizonyos irányba, de az összes ajtóban ott állnak a zord rokonok. Követelik a hagyatékot. Nem értik, hogy addig még több száz rész van hátra. Illetve értik, csak már elegük van. Az új szelek azonban megteszik hatásukat, és a rokonok eltántorodnak eredeti céljaiktól, és az ajtóból.

Itt többféle haspuffadást megszüntető gyógyszer reklámja következik, néhány érdekes illusztrációval.

Most már tiszta a levegő. A megmentett örökséget a pár megpróbálja okosan felhasználni. Átrendezik belőle a szalont. Közben a konyhában a személyzet pletykül, ( tétlenül ülve beszélgetnek )  mert nem állhatják tovább a ház urának zsarnokoskodását. A szoba, és konyhalányok fekve próbálnak megfelelni az elvárásoknak. A kérdésre azonban nincs felelet. Nincs, mert a kérdés, több értelmetlen részletkérdésből áll. Elmerülnek a részletekben. Kinek áll feljebb? Gyakori téma ez férfiak között. Továbbá, hogy ki, mikor, kivel, mit, kinek, és legfőképpen, miért? Miért ne?

A forgatókönyvíró, Pennario Pegasero, itt kicsit belezavarodik a történet szövésébe, ezért beáll sztrájkolni. A színészek vele tartanak. Gondolják, mindegy hol játsszák el a szerepük magvas mondanivalóját. Néhány kezdő színész megkísérel értelmet keresni a darabban, de csak a kaszkadőrök szerepelnek több darabban. Később összeszedik. Magukat a szereplők. Friss erővel folytatják nehéz, és küzdelmes munkájukat. Szinte sejteni lehet, miről fog szólni a kétezredik rész. Arról, amiről az előző többi.
Ennek az izgalmas résznek is vége, és még mindig nem láthattuk az izmos, segítő férfikezek tulajdonosát.

A piranha mosolya

Avagy, nem harap a krokodil, ha nem zörög a kókuszdió. Le vele.

( Mexikói akciógalandromantikus samponoperett )

A szalonban megjelenik Agressero Maradando. Mintha skatulyából húzták volna elő. És tényleg. Haja ragyog, szeme szintén. A bár irányából jött. Bár ez nem tartozik most ide.

A film eladhatósága érdekében néhány reklám következik.

Maradando, éles eszének következtében öt perc alatt felismeri, hogy egyedül álló. Mármint a szalonban. Ám ekkor megnyikordul a szemközti ajtó, és beront egy fekete hajú amazon. De nem amazon az ajtón távozik, hanem emezen. Ez ugyanis nem az ő jelenete.

Az eddigi izgalmakat néhány potencianövelő szer reklámja fokozza tovább.

Tovább nem vár Maradando, ezért ő is elindul az amazon után, emezen az ajtón távozva. Néhány percig csodálhatjuk a szalon drága berendezését.
Kis idő elteltével a harmadik ajtó irányából megjelenik egy fiatal szőke lány, Miranda Kevervejo. Mellette lépdelve egy idősebb nő is, Manuella Arcarancho, aki jó karban van. Ugyanis nehezen tud járni. Izmos férfikezek tartják. Azonban a kezek tulajdonosa majd csak a következő részben jelenik meg teljes testi valóságában. Ez lesz a biztosítéka annak, hogy sokan leülnek a következő rész elé is. Akkor azonban ki fog derülni, hogy már késő. Most viszont még korán van. A két nő leül egymás mellé a kanapéra. Vitatkozni kezdenek. A heves vita végén  hajba kapnak. Szó szerint. Most már a fiatal lány is rosszul jár, de őt nem segítik az izmos férfikezek. Mellesleg ő más testrészek után jobban érdeklődne.

A kezében maradt parókát maradék hajára illesztve, könnyes szemmel néz az idősebb nőre. Ekkor felteszi a nagy kérdést. Ezt azonban nem lehet hallani, mert az óra elüti a tizenkettőt. Utána visszatolat. Mármint Maradando a szalonba. Kiderül, hogy a szőke nőre várt volna, ha nem megy el előbb. De a férfiak mindig előbb mennek el.

Megint reklám. A magtárak korai kilyukadását megakadályozó szerek gyártójának diafilmes ismertetőjével, amelyből megtudjuk, hogyan előzhető meg a takarmány idő előtti szét, vagy elfolyása.

Maradando látva, hogy az idősebb hölgy mit művelt a lánnyal, dühében hirtelen előránt egy pisztolyt, ami csütörtököt mond. Előránt egy másikat, de ezt már a pénteki ismétlésben, és megöli a hölgyet. Néhány percig habozik, majd megöli Mirandát is. Biztos, ami biztos alapon, ugyanis előző este csak egyszer olvasta el a szerepét. Maradando ismét egyedül marad. De már nem áll.

Késve megérkezik az idős hölgy férje, Sandro Nemnyomo, s látja, mi történt. Nekiesik a kanapén alvó Agresseronak, mivel megbotlik a szőnyeg kiálló bojtjában. Bocsánatot kér, majd átnyújt a fiatalembernek egy köteg pénz. Éppen erre a jelre várt az ablak alatt megbújó Maria Sagotelhagio magánnyomozó, aki nem nő, mert már benne van rendesen a férfikorban. Ezért nem csoda, hogy rögtön el is alszik. Most majd várhat a következő jelre.

Közben a szalonban rengeteg félreértés tisztázódik. Kiderül, hogy a megölt Manuella nem is viselt soha parókát, csak az eredeti haja jár le ilyen könnyen. Továbbá, hogy ő Miranda mostohaanyja gyerekkori barátnőjének a legközelebbi leszármazottja. A férje pedig a város leggazdagabb emberének a harmadik lehetséges örököse, de ez nem lehetséges, mert az előző kettő is él még. Megdöbbentő ténnyé válik, hogy a fiatal lány mégsem halt meg. Muszáj, mert a rendező belenézett a következő részek tartalmába, és látta, hogy később is van szerepe a sorozatban.

Maradando visszaadja a pénzt az idős nő férjének, mivel kártyaadóssága van vele szemben. Egyre több szereplő tűnik fel a szalonban, mert közben kellett még néhány szponzor a filmhez. Véletlenül volt mindegyiknek egy-két tehetséges rokona. Maradando odalép a fiatal lányhoz, és gyengéden felemeli a földről, akinek a száján kibuggyan a hálát rebegő szó, mint mellei a dekoltázsból.

Több félreértés nem tisztázódik, mivel világos minden. Kinn közben besötétedik. A megmentett szöszi nő, az összes mellével beleájul a főszereplő karjaiba, de előbb megnézi, mosott-e kezet a főhős. Szappannal. Az ablak alatt felébred a magánnyomozó, és megírja a jelentését. Álmában mindent látott.